Bejelentés


Szerelmes versek Csepp a tengerből











P.Pálffy Julianna

SZÍV DALLAMA

Mondd, miért nem hiszel nekem?

Fogoly vagyok. Kalitkába zártad a szívem,
csak érted doboghat, zenéd a muzsikája,
végtelen dallamként íródik életem kottájára,
boldog ritmust ver, veled egy ütemre dobban,
néha megbolondul - könnyem csordul titkon -
mert nagyokat üt, egyre többet, egyre jobban;
ha megérint a vágyad, őrjöngve lázad a vérem,
átlibben hozzám felhők felett, szelíd bársonyéjen
- selyemszárnyú ölelés vár rám,
hol két karod a menedékem -
Álmunk kevés most nekem. Te mit érzel, mondd! -
ha hallod a nevem? Lángra gyúlnak még a szikrák,
a te véredet is felforralják…, az elérhetetlen álmok?
Neked sem engednek megnyugvást - lehet mégis…,
mégis fogott rajtunk egy ki nem mondott, édes átok?

Mondd! - hiszel már nekem?
- ha nem engedsz el, s kalitkába zárod a szívem -
mi ez Kedves, mondd! - mi ez, ha nem Szerelem?



HALLGATUNK

A hallgatásod, a csönded
tart fogva minden éjjel,
hallgatok én is, csak a neved
suttogom forró szenvedéllyel,
nem érinthetlek, helyetted
párnám gyűröm-ölelem,
koldussá lett mindkét kezem;
messze még a reggel,
nem tudom mit hoz majd a holnap,
félálomban élek, s az ajkamon
csókok emléke olvad,
az arcod, az illatod, engem igéznek,
régen halott szavak andalítanak,
fülembe zenélnek, fájón is édes titkok,
valaha volt szép remények,
még mindig szerelemről mesélnek.



EMLÉKKÉ SZÉPÜLT PILLANATOK

Emlékké szépülnek a pillanatok,
hiába fogytak el a percek, nem
lettek hónapok és évek, mégis mi
voltunk egymásnak lélegzet, szomjat
oltó nedű, vad éhet csillapító étek.
Balzsam voltál a szívemen, fényem,
visszaragyogtál rám csillagom,
csak néha folyhatott titkon érted
könny az arcomon, mert úgy szerettelek,
gyengéden féltve - óvtalak magamban is -
s nem vártam semmit cserébe.
Ha téged álmatlanná sújtott a bánat,
magányod metsző hidegét sütötte felém
börtönbe zárt vágyad; és te, szikrázni
hívtál, lángoló örvényben mámortól édes
édenben élni, ahol megtanítottál engem,
- vagy én tanítottalak téged, kedves? -
csókdallamokkal szerelemzenélni.




RÁD GONDOLOK

Rád gondodlok
Bohókás kedvemben,
- csak neked -
szivárványt rajzolok,
mint nyári zápor
vízcseppjein át, ezernyi
szín zuhog;
kékkel - reményt festek,
sárgával - örömet, vidáman
pepecselek rá ilyen-olyan
zöldeket, keverek mellé
egy kis lilát - Hahó! Kedves,
kérsz hozzá pisztáciát? -
Csillagok kedvére,
ezüst folyót varázsolok,
aranyszálból eltéphetetlen
hálót fonok, fehérrel
békítem az emlékeket,
fekete, csak papírra vetett
betű lehet,
bíbor jelent boldogot,
gyöngyház selyme enyhít
bánatot


Neked adom a színeket,
neked szivárványt rajzolok,
pirosan mosolyog vissza
minden csepp, ha rád gondolok.

(… nem kell kérned, álmaid
szélére úgyis csipkét horgolok)




ŐRIZZ MEG!

Ajkamon halk sóhajjal
pillék szárnya rebben,
ahogy én mondom,
nem mondhatja soha
senki szebben - csak ölelj,
ne engedd el a kezemet,
s én halkan súgom, forró
szenvedéllyel a nevedet;
napsugárral lehelek csókot
a szádra - Hopp! - itt egy
apró harmatcsepp, derengő
hajnal édesen kacagó lánya,
táncoló kis szivárvány,
boldog színek karneválja,
amott, holdfénnyel kergetőznek
fényes csillagok,
nézz rám Kedves! -
ez mind-mind, én vagyok.

Ne engedj el, őrizz!
- tovább nem harcolhatok -
szívemet adtam, szívedért
- igaz szerelmet adhatok.

A csókod mézízű varázs - s én -
a méz, édes mámorát szeretem,
minden csókodban azt keresem,
ha ajkad az ajkamra simul,
ott érzem az ízét, hol finoman, hol
vadul.




A CSÓKOD...

Oly puha, oly bizsergető,
forrón szenvedélyes, mindent kérő,
néha, mint az alászálló hópihék,
a vállam éppen csak, éppen hogy
megérintették.

Barangoltak a testemen, dombokon
és íveken, lobogó tüzeket gyújtva bennem,
hogy kívánjam, hogy kérjem, engem is
vigyél magaddal, hiszen csókraboddá
lettem.

Elkárhoztam érte, bűnömül ne vegye
senki, ki nem érezte a csókod ízét,
nem tudhatja milyen az - Téged -
igaz szerelemmel a szívében, őszintén
szeretni.

Az én szívemben ott él a szerelem,
szirmait bontó, gyönyörű rózsa,
elvarázsoltál, megbabonáztál, hogy
örökkön-örökké éhes legyek, arra a
mézédes csókra.



SZERETLEK

Lángoló örvénybe zuhanok,
de nincs mélység, mert tartanak
ölelő karok,
ajkamra csókok édesednek,
nincs sehol szebb zenéje
a csendnek,
mellettem alszol, mozdulatlan nézlek,
meg sem rebbenek, titokban,
szerelemmel igézlek.

Álmod, most én őrzöm, az enyém,
mint mosolyod, a szád
szegletén,
előbb, még vándorolt az ajkad,
de rögtön visszakérted, amit
adtak,
hogy én is Veled álmodhassam,
mi a szerelem, s a szívem,
neked adjam.

Ezerszer elmondott édes szavak,
ezerszínű szerelemfátyollal
beborítanak,
vágyam didereg egyre jobban,
mégis olvadok - ölelő karjaid közt -
forró nyár lobban,
mert, elég egy érintése a kezednek,
elég egy szó, egy sóhaj - csak ennyi:
Szeretlek.













Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!